Szalagavató - avagy minek tovább élni

Igazából nem kedvenc időtöltésem misztikus-horror filmeket nézni, de hát az ember nem mindig egyedül dönt az esti filmről. Szerencsére még a film műfaját sem nagyon sikerült eltalálni a készítőknek, hacsak misztikum alatt nem az emberi hülyeséget, horror alatt meg az enyhén vérfoltos hullákat értik.

Történetünk kezdetén azt gondolná az ember, hogy egy jó kis darabolós alkotással van dolgunk, az első percekben hullákkal van megtöltve a lakás. Aztán gyors kis átvezetéssel elindul egy kis semmitmondó bálozás, tinisunás hisztik meg ami egy ilyen alkalomra kell.

Nevezzük most főhősnek a gyilkost, mert hát ő szerepel a legtöbbet. Egyszerű őrültről beszélünk, aki magasztos célja elérése érdekében gyilkolássza az embereket. Ez a cél nem más, mint hogy együtt lehessen nagy szerelmével, egykori volt tanítványával, aki igazából nem akart vele lenni soha.

Ha eddig nézzük a filmet, akár még jó is lehet.Viszont elkezdődnek a gyilkolászások. Eleinte elég szolidan és mondhatni logikusan. Aztán a helyzet egyre csak durvul. Ismert gyilkosunk egy-szál bicskával rohangál körben a szállodában és szúrkodja a fiatalokat. Azt hiszem itt született meg a számomra a film lényege és jelmondata, minek tovább élni. Egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy az áldozatok nem akarnak tovább élni, mert nem tettek az érdekében semmit. Nem védekeztek, nem sikítottak, csak hagyták magukat késsel bökdösni.

Slusszpoén a végén, amikor befejeződik a történet és elindul a stáblista, a melankolikus zene hirtelen váltása party zenére. Na az feltette az i-re a pontot, hogy bekerüljön a film a blogba.